A BRIDZS-világbajnokságra felkészítő folyamat coachaink szemszögéből – Barna Tamás ACC írása
Judit felkéréseit mindig lelkesen fogadom akár fizetős, akár pro-bono megbízásról van szó, mert az együttműködés, a partnerség és a szakmai fejlődés mindig jelen van, és meg tudok élni egyfajta elismerést, hogy az oktatóm érdemesnek tart a közös munkára.
A „bridzsesek készülnek 3 csapattal a vb-re „arra gondoltam, hogy 3 breakout roomban dolgoznánk. Van kedved és időd vinni az egyik csapatot?” részleteket tartalmazó üzenetét egy gyors naptár-check után 2 perc elteltével a „Persze, köszönöm a rám gondolást!” mondattal válaszoltam meg.
A Judittal történő közös munkát jellemző fenti szakmai és emberi érvek mellett rengeteg érzés és gondolat cikázott végig a testemen és az agyamon:
A bridzs egy szellemi sport – ahogy a sakk is, amit épp idén kezdtem újra 14 versenyzés nélküli év után.
Ezen kívül nem sok jellemzőjét tudtam volna felsorolni ennek a játéknak, ezért azonnal a Google-t kezdtem bogarászni és sikerült kiderítem – többek között azt is – hogy francia kártyával játsszák.
A fiatalok támogatása az egyik legfontosabb része a coach munkámnak, mert szeretném nekik megmutatni ezt az együttműködési és önismereti formát, annak érdekében, hogy szükség esetén életük bármelyik területén segítségül tudják hívni és erősödni / növekedni tudjanak vele / általa.
Megfutottam tehát a magam ismereteket szerző, büszkeséget ünneplő köreit, amit a Judittal és Henrikkel folytatott felkészülő megbeszélés követett. Henrikkel még soha nem találkoztam, mégis az első perctől kezdve közvetlenül és nyitottan álltunk egymáshoz és vetettük bele magunkat az ötletelésbe (lám-lám… a jó cél és a tiszta szándék milyen egyszerűvé teszi a kapcsolódást).
Judit hozta az első témára összeállított vázat, elmondta a vezetőkkel leegyeztetett célokat és elkezdtük a részletes tervezést:
– „milyen lenne, ha ez előbb lenne?”
– „beletehetjük még ezt is?”
– „hű… ez már nem fog beleférni”
– „mit hagyjunk ki?”
– „szeretnéd ezt Te felvezetni?”
– „szerintem ez Hozzád jobban passzol – viszed Te?”
– „nekem ez nehéz – elvállalja valaki?”
Hogy csak néhány mondat foszlányt ragadjak ki… mindez transzparensen és partnerien.
Már ez élmény volt és tanítani való!
Alig vártam, hogy találkozzunk a csapatokkal… de erről majd egy következő részben…
