Sportoló(ka)t nevelő szülő/hallgatónk levele a Sport Mentál Coach Képzésünkről

Az alábbi levél szerzője Benkő Péter (Kacsa), saját meghatározása szerint elsősorban sportszülő.

Mellette drón pilóta, volt ejtőernyős kerettag és oktató, technikai és mentő búvár, hegymászó és ipari alpinista,
 
és immár  2024. szeptembere óta sport coach is, hisz a Sport-Levelup végzett hallgatója
Szia Judit!
Szándékosan vártam eddig az ajánló levelemmel.
Szerettem volna, ha nem a friss gondolatok íródnának le egy sablonos levélben.
Vártam, hogy ülepedjenek a gondolatok, élmények, tanultak. Mi lesz velem és a környezetemmel. Vártam az eredményét annak, amit kaptam tőletek és a csoporttársaimtól, és ahogy azt mondani szoktuk: mit viszek haza és „mi volt a leghangosabb?”
Mint tudod, én minden coach előképzettség nélkül vágtam ebbe a képzésbe.
Az én tapasztalataim inkább edzői és oktatói oldalról és főleg az extrém sportok világából jönnek.
Én, mint sportoló gyerekek szülője, egy kis coaching szemlélettel szeretném a gyerekeimet támogatni és megérteni, hogy a modern világunk változó kihívásaiban hogyan tudom segíteni a karrierjüket.
Olyan tudást kerestem, amivel kicsit a „szülői okoskodás” fölé tudom magam helyezni, és jobban megérthetem azokat a dolgokat, melyek a fejükben dolgoznak. Ne a „megmondó”  legyek, hanem halljam meg az ő gondolataikat, és ne akarjak rájuk erőltetni olyat, ami az én fejemben van. Megértsem, hogy az én tapasztalatom az nem feltétlen az ő gondolatuk.

Az elején nem értettem, hogy hogyan kerülök már évek óta a Coachinggal dolgozó csoporttársaim közé. Hogyan fogom „utolérni” a tudásukat? Mit fognak szólni az én lemaradásomhoz, ahhoz, hogy visszahúzom őket az értetlenkedésemmel, ami nekik már rutin. Hogy jövök én ahhoz, hogy köztük tanulhassak? Nem kellett!! Csak szeretetet, bátorítást, jó tanácsokat és vidámságot kaptam, nagyon jól éreztem magam köztük.

A tanfolyam során tapasztalt coachok, edzők foglalkoztak velünk és az életből vett példák és esetek mentén ismerhettem meg ezt a szemléletet. A meghívott vendégek nagyszerűsége és őszintesége csak emelt a színvonalon.
Megértettem a kompetenciák lényegét és bátorítást kaptam a „saját” stílusom használatára keretek között. Nem kényszerített semmi és senki a változtatásra, átalakulásra…..-csak irányt és tanácsokat kaptam.
Nekem a legnagyobb ajándék a csapattagok, coachok, szakemberek megismerésén felül, a gyermekeim és köztem jó irányba alakult kommunikáció lett. A lányom, aki eddig nem akarta, hogy elkísérjük a versenyekre, már szinte ragaszkodik hozzá, hogy mindig ott legyek mellette. Tanácsokat kér tőlem, és én már nem elmondom a véleményem, hanem segíteni tudok azzal, ami benne van.
Nagyon hosszasan tudnék írni a tematikáról, oktatókról, csapatról, gyakorlatokról, humorról, megélésekről, könnyekről, tapasztalásokról …. apropó tapasztalások!!!!
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezeket a tapasztalásokat, hogy éljék meg. Ha már oda eljutott gondolatban, hogy valamire szüksége van, akkor már csak egy lépés…és…nagyon megéri!
 
Hogy a végére sport coach lettem-e? Majd erre akkor tudok válaszolni, ha már mögöttem lesz számtalan óra, ülés és ügyfél, de egy biztos, már sport coach szemléletű szülő vagyok, ami nekem nagyon fontos volt és lesz.
Nagyon hálás vagyok neked és a csapatnak ezekért az élményekért!!!

Mi pedig ezért a levélért vagyunk hálásak, Kacsa!:) Ilyenkor érezzük igazán, miért érdemes coachokat képezni a sportolók, szüleik és edzőik érdekében.