Nemrégiben vizsgázott sport coach hallgatóinkat kérdeztük a képzés során szerzett benyomásaikról. Az alábbiakban Havasi Krisztina bemutatkozását és válaszait olvashatod.
Történelem szakon diplomáztam, a témám Lord Nelson és a Brit Haditengerészet volt, majd elsodort az élet, és 12 évig dolgoztam multinacionális cégeknél, itthon és New Yorkban. Miután hazaköltöztem, éreztem, hogy váltanom kell, és ekkor kezdődött a coach és tréneri pályafutásom. Gyerekkoromtól kezdve táncoltam a versenytánctól kezdve a balettig, New Yorkban tanultam amerikai szteppet és színházi jazz táncot, argentin tangót a világ legjobb táncosaitól. Valamint több sportot is kipróbáltam, köztük a teniszt és a lovaglást, majd a jógát is. A mozgás mindig
meghatározó volt számomra, a versenyben pedig inkább a játék öröme érdekelt, mint a győzelem. Hosszú idő után visszataláltam a tengerhez és a hajózáshoz, és bár több sportágat kipróbáltam, mégis ez áll a legközelebb a szívemhez. Nem is a sport miatt, inkább a felfedezés és az új tájak, tudás iránti kíváncsiság miatt. A friss tengeri levegőnek pedig nincsen párja.
Miért választottad a Sport-Levelup Sport Coach képzését?
A vitorlázás nyomán jött az ötlet, hogy szeretnék sortolókkal és csapatokkal is foglalkozni. Mindenképpen nemzetközileg elismert tanúsítványt szerettem volna, valamint az ICF ACC minősítésem meghosszabbításához is kellettek a továbbképzési pontok. Így több szempont kényelmesen találkozott.
Már képzett coachként kezdtél el sport coachnak tanulni. Hogyan változott a coach identitásod (ha változott) a képzés folyamán?
Ahogy a vizsgán is említettem, amikor reflektáltunk a megtett útra, egyre inkább úgy érzem, hogy nincs külön coach, vagy sport coach identitásom, inkább csak énmagam. Nem tudom leválasztani magamról ezeket és külön kezelni. Úgy érzem. úgy tudok a legjobban jelen lenni, ha nem részként, hanem egységként tekintek magamra, szerepektől függetlenül. Azt hiszem, így szélesebb nézőpont és megoldási skála lehet elérhető a munkám során is. Köszönöm a kérdést, jó volt elgondolkodni rajta, hogy most hogyan állok ehhez a témakörhöz.
Meséld el egy meghatározó élményedet a képzésről! Mi volt a legnagyobb kihívás számodra, melyet sikeresen megoldottál?
A legmeghatározóbb és egyben a legnagyobb kihívás az volt, amikor második alkalommal találkoztunk a csapattal, akikkel a gyakorlatunkat végeztük. Sok minden történt velem azon a héten és nagyon nehéz volt hosszabb ideig összpontosítanom a figyelmemet. Sok kavargó gondolat cikázott bennem, miközben tudtam, hogy nekem arra a másfél órára, amíg a csoportos coaching tart, 100%-ban jelen kell lennem, bármi is történjék, magamnak, a csapatnak és a coach társamnak is. Vissza kellett hoznom a jelenlétem, a figyelmem, és tudatosan igyekeztem magam belső munkával is felkészíteni az alkalomra. Sikerült. Teljes mértékben jelen tudtam lenni, sikerült kizárnom minden mást, és csak az „itt és most” létezett, a fókusz, arra, ami ott akkor történt a teremben. Coach társamtól kértem később visszajelzést, hogyan látta a működésem, és megnyugtató volt, hogy ő is így érzékelte. A csapat folyamatról adott visszajelzése pedig végképp megnyugtatott, mert nagyon szép megélesekkel, felismerésekkel, egyénileg és csapatként is megerősödve léptek ki a folyamatból. Hálás vagyok a velük való munkáért, mert ők is a lehető legjobbat tették bele a folyamatba és nagyon szépen dolgoztak mindegyik alkalommal.
Mi az, amivel több lettél a képzés által?
Szerettem volna fejlődni a csapatokkal, csoportokkal való munkában, facilitálásban, klasszikus coaching eszközökkel, és erre remek lehetőséget és eszközöket, esettanulmányokat adott a képzés, úgy elméleti, mint gyakorlati szinten.
Hogyan alkalmazod/fogod alkalmazni az itt tanultakat?
Szeretnék kialakítani egy olyan programot, amiben a csapatok és egyéni sportolók fejlődése és teljesítményének támogatása mellett a sportolók önmegtartó technikáinak a fejlesztése is ugyanolyan szerepet kap. Úgy hiszem, akkor végeztem jól a munkám, ha az ügyfelemnek már nincs rám szüksége, mert pályára állt. Stabilan, kiegyensúlyozottan tud jelen lenni a napjaiban és ehhez a belső egyensúly, az önmegtartás, és a megfelelő technikák önálló alkalmazása úgy vélem, nagyon fontos faktor. Itt olyan belső egyensúlyra gondolok, ami nem függ a teljesítménytől, sport eredménytől, sikertől, kudarctól, vagy bármilyen más elvárástól.
Kinek ajánlanád a Sport-Levelup Sport coach képzését?
Azoknak ajánlom a képzést, akiket érdekel a gyerekekkel és serdülőkkel való munka, és az ő támogatásuk a sport területén; valamint azoknak a támogató szakembereknek, akik a csapatokkal való munkában szeretnének fejlődni.
Sportszülőknek mindenképpen, mert remek technikákat és új szemléletmódot tanulhatnak, ami nem csak a gyermekük támogatásban segítheti őket, hanem a saját működésükben is előremutató változásokat generálhat. Elmozdulást egy empatikusabb, megengedőbb és megértőbb működés és társaskapcsolatok felé.
Bármi más, amit elmondanál:
Csodálatos csapat jött össze. Rengeteget segített, hogy mindig ott voltunk egymásnak, támogattuk egymást bármi is történt. Ezért a megtartó erőért rendkívül hálás vagyok az egész csapatnak, valamint a mentoromnak is.
Köszönöm a képzést, a támogatást és hogy része lehettem ennek folyamatnak.
Köszönjük, Kriszti! 🙂
