5. RÉSZ: Türelem, önismeret és hitelesség
🧩1. Milyen új kihívások jöttek?
Ötvenévesen az új búvárkaland nem állt meg a nyílt vízi merülésnél – most két új specialitást próbáltam elsajátítani: a mély- és éjszakai merülést.
A mélymerülésnél megint aggódtam, bírja-e majd a fülem, hogyan reagál a testem az egyensúlyvesztésre, a mélység okozta szédülésre. Az éjszakainál is jöttek a kérdések, hogyan hat rám a látástávolság csökkenése?
Ebből is láthatjátok, hogy milyen „fej-nehéz” vagyok, elvesztettem már a gyerekek bátorságát, önfeledtségét. Most próbálom tökéletesíteni a lebegést, de valahogy 50 évesen a testem már nem olyan fürge, nem teljesíti olyan könnyedén az agyam üzeneteit.
Vagy már az agyam se tudja olyan pontosan lefordítani az érzékszerveim által észlelt dolgokat?
2. A legfontosabb tanulságaim
- A valódi korlát nem a testem – hanem az elvárásaim. A mélymerülésnél megerősödött újra, hogy sokkal nagyobb a hatása a fejemben zajló párbeszédnek, mint a fizikai állapotomnak. Talán tényleg kimondhatom, hogy a testem még elég jó állapotban van. A gondolataimat kell kordában tartanom.
- Türelem önmagammal – a saját fejlődési tempóm elfogadása. Tudtam, hogy sosem adom fel, hogy kitartok a végsőkig – de meg kell tanulnom, hogy ne másokhoz viszonyítsam magam, és az apró lépéseknek is tudjak örülni. Hosszú még az út, ezért is kell sokéig élnem.
- A tanulási környezet személyre szabása. Csak akkor tudok jól tanulni, ha olyan környezetben vagyok, ami támogat, nem pedig feszélyez. Ha van ráhatásom igyekszem ennek megfelelően alakítani a tanulási körülményeket.
- A segítségkérés elfogadása nem gyengeség, hanem erő. Kimondani, hogy valami nem megy, talán az első és legnehezebb lépés. Elfogadni azt, hogy ha mások segítségével oldunk meg helyzeteket, az nem kisebb értékű, mint ha egyedül érném el ugyanazt. Sok embernek lehetek hálás ezen az úton, de egy valakinek különösen, aki minden figyelmével, tudásával, odafordulásával, empátiájával azon volt, hogy megfejlődjem önmagam.
3. Szembenézés a lebegéssel – tovább haladva az úton
A mélymerülés után megvilágosodtam: a szorongás okai inkább a fejemben voltak, mint a testemben. 50 éves vagyok, de még viszonylag jó állapotban. Rájöttem, hogy a gondolataim teremtik a valóságomat, és – ha kissé késve is – sikerült feloldanom őket, hogy élvezzem a mélység varázsát.
És most itt ez a fránya lebegés. Elvileg egyszerű – csak lebegsz –, de a gyakorlat egészen más: a semleges merülő helyzet, az állapot stabil megtartása, a légzéssel való folyamatos finomhangolás mind összetett feladat. Megy? NEM. Látva a fiaimat, akiknek persze egyből megy. Megint elfog a kettős érzés, egyrészt a büszkeség, másrészt megint a fránya szégyen, hogy nekem nem megy. Könnyen elragad még mindig a bénaság érzete. Megkérdezve a srácokat, hogy hogy csinálják, a válasz: „csak csinálom úgy, ahogy látom”. Én miért nem tudom, akkor úgy csinálni egyből, ahogy látom? Miért nem megy magától?
Még küzdök vele. Vannak pillanatok, amikor a kételyek hangja erősebb („ez soha nem fog menni”) – de egy belső késztetés hajt tovább, még ha lassan is. Most miből érzem, hogy élek? Hát abból, hogy KÜZDÖK.
4. Mit adott nekem ez az utazás?
- Megismertem a víz alatti világot – és benne önmagamat.
- A családommal közös, mély élményekhez jutottunk.
- Újra ráébredtem, hogyan működöm jól, és mekkora tartalék van bennem – mint szülő és szakember.
- Az élményeim által hiszem, hogy hitelesebbé váltam, mint szakember.A hibázásról, a küzdésről, a felállásról, az újrakezdésről, a gondolatok irányításáról, a segítség elfogadásáról, a tanulási körülmények megteremtéséről, a sebezhetőség felvállalásáról való tapasztalás által hiszem, hogy többet tudok adni a hozzám forduló sportolóknak. Ezek a mostani, friss élményeim jobban hozzáférhetőek számomra is, amivel őket is akár jobban tudom inspirálni, illetve még nyitottabb tudok lenni a sportolóim élményeikre.
- Fantasztikus embereket ismertem meg és egy nagybetűs MENTORT is találtam, akik segítettek legyőzni az akadályokat.
5. Henry Ford üzenete újból
„Anyone who stops learning is old, whether at twenty or eighty. Anyone who keeps learning stays young.” – Henry Ford
Hiszem, hogy aki folyamatosan tanul, az fiatal marad – ezért folytatom az új élmények keresését, hogy testileg, mentálisan és szakmailag is megőrizzem a vitalitásomat.
💬 Záró kérdések hozzád:
Hogyan maradsz fiatal testileg és mentálisan az ötödik X után?
Mit teszel azért, hogy a tanulás fiatalon tartson?
Írd meg bátran – kíváncsi vagyok a te történetedre is!
Sport-Levelup – ICF-akkreditált Sport Mentál Coach Képzés
Indulás: Október 14. | Super Early Bird kedvezmény: július 20-ig!
Soós Judit MCC, a Sport-Levelup alapítója, sportpszichológus, MCC-coach, tréner, coaching szupervizor, coach-képző
Több mint 15 éve az a szenvedélyem, hogy embereket segítsek kibontakozni. Master szintű ICF-coachként már 7000+ órán át kísértem végig ügyfeleket az átalakulásuk útján. A sportpszichológiát is coachként végeztem el, mert ez a terület különösen közel áll a szívemhez. Tudtam, hogy ha igazán érteni és segíteni akarom a sportolókat és családjaikat, akkor nemcsak a coaching eszköztárát, hanem a sport mentális világát is mélyebben meg kell ismernem. 2024-ben coaching szupervizorrá is váltam, mert úgy éreztem, hogy tanítványaim fejlődését még mélyebb szinten tudom támogatni.
A Sport-Levelup létrehozásakor egy küldetés vezérelt: olyan egyedi képzési utak megalkotása, amelyekkel olyan szakembereket képzek, akik hosszú távon, innovatív módon tudják segíteni a sportolókat, edzőket, hogy mentálisan, személyre szabottan tudjuk támogatni a fejlődésüket.
Három versenysportoló gyermek édesanyjaként nap mint nap élem át, mit jelent a sportoló-szülőség. Ez a tapasztalat még inkább keresteti velem az utakat, hogy hogyan támogathatok más családokat abban, hogy gyermekeik sportban való kibontakozását a lehető legjobban segítsék.
