Boronkay Péter 

A tűz pattogva világította meg az esti erdőt. Chibi felhúzta a térdét, és közelebb húzódott a meleghez.

– Rea… mesélnél ma is egy sportolóról? – kérdezte halkan. – Valakiről, akinek nagy önbizalma volt?

Rea elmosolyodott, és egy száraz ágat a tűzre dobott.

– Nem olyat hozok, akinek már gyerekkorától hatalmas önbizalma volt – mondta. – Hanem olyat, aki akkor is továbbment, amikor kételkedett. Mert az igazi önbizalom nem az, hogy sosem bizonytalanodunk el… hanem hogy tudunk továbbmenni, még akkor is, amikor éppen nem hisszük el magunkról, hogy képesek vagyunk rá.

– Ki ő? – kérdezte Chibi.

– Boronkay Péter. Triatlonista. Úgy jött a világra, hogy a bal karja nem fejlődött ki teljesen, rövidebb lett az alkarja.

Rea csendben folytatta:

– Hat–hét évesen vitték úszni, hogy erősödjön. De a vízben valami más történt: ott nem a hiány látszott, hanem az, ami megvan. Később vízilabdázott is – ő volt az ország egyetlen leigazolt végtaghiányos pólósa. És ahogy egyre többet sportolt, úgy nőtt benne valami… ami elkezdett hasonlítani az önbizalomra.

Chibi felnézett.

– Pedig biztos piszkálták…

– Gyakran – bólintott Rea. – De Peti nem engedte, hogy ettől kevesebbnek érezze magát. Úgy mesélte egyszer, hogy amikor valaki „félkezűnek” hívta, ő visszaszólt, hogy „féleszű”.
Rea elmosolyodott.
– Nem a sértegetés volt a lényeg. Hanem az, hogy nem hagyta, hogy a hiány határozza meg. Már akkor döntött: nem lesz kevesebb attól, amit mások mondanak róla.

– Ez elég bátor – jegyezte meg Chibi.

– A bátorság sokszor csak egy másik név az önbizalomra – folytatta Rea. – És arra, hogy mersz esélyt adni magadnak.

A lángok lassan magasabbra kaptak.

– Peti később visszatért az úszáshoz, válogatott lett, világversenyeken indult. Aztán történt valami, ami nagyon megviselte. Az athéni paralimpia előtt három hónappal kivették a keretből.

Chibi szinte suttogva kérdezte:

– És akkor mi lett az önbizalmával?

– Megingott… de nem tört össze. Mert az igazi önbizalom nem azt jelenti, hogy mindig magasan vagy. Hanem azt, hogy amikor mélyre kerülsz, visszatalálsz magadhoz. Peti is így tett. Új sportágat talált: a triatlont.

Rea mesélni kezdett arról a versenyről, ahol Peti az utolsók között ért célba, mégis odament hozzá valaki a nemzetközi szövetségtől, hogy gratuláljon: egyedüli parasportolóként teljesítette a távot.

– Ez elég volt – mondta Rea. – Egyetlen mondat, egyetlen gratuláció… és újra elkezdett hinni abban, hogy van helye a pályán.

Chibi a tűzbe nézett.

– Szóval egy pici hit is elég néha?

– Igen. Sokszor pont ennyi kell. És innen indult el igazán. Paratriatlonban sokszoros világbajnok lett, Európa-bajnok, ironmant teljesített. De a lényeg nem ez.

– Hanem? – kérdezte Chibi.

– Hanem az, hogy mindezt nem azért érte el, mert soha nem kételkedett. Hanem azért, mert amikor kételkedett… akkor is ment tovább.

Rea egy pillanatra elhallgatott, majd megszólalt:

– Peti egyszer úgy fogalmazott: „A versenyben nem az számít, hány kezed van, hanem hány esélyt adsz magadnak.”

Chibi csendben bólintott.

– Akkor az önbizalom igazából esélyadás magamnak?

– Pontosan – mosolygott Rea. – Peti nem azért volt erős, mert mindenki elfogadta. Hanem mert ő elfogadta saját magát. Bal alkar nélkül nőtt fel, de teljesítette az ironmant, nyert világbajnokságokat, és ma másokat is tanít arra, hogy megtalálják a saját erejüket. Az önbizalma nem magától jött. Edzésből, kudarcokból, újrakezdésekből épült fel. Tégláról téglára.

Chibi lassan megszólalt:

– Szóval… az önbizalom nem azt jelenti, hogy nincs bennem kétség. Hanem hogy adok magamnak egy újabb esélyt.

– És ez már önmagában erő – mondta Rea halkan.

A tűz felett egy apró szikra emelkedett a magasba – mintha azt súgta volna: a fény mindig talál magának utat.



💧 TANULSÁGCSEPP

„A kihívások nem ismernek határokat.” — Boronkay Péter

Gondold végig:

  • Mi az a helyzet most az életedben, ahol alábecsülöd magad?

  • Mi lenne az „egy esély”, amit mégis adnál magadnak?

✍️ Írd le egy mondatban:

Az önbizalmam erősödik, amikor _______. 

 

A történet valós sportolói interjúk, sajtóanyagok és szakmai beszélgetések alapján készült, narratív feldolgozásban, oktatási céllal.

Források: