3. RÉSZ: Medencés merülés: kudarc, szégyen és önismeret 🤿
„A víz felszíne alatt néha szembesülünk a legmélyebb korlátainkkal.”
🌊 Az elmélet – közös motivációval
Az első rész után szintet léptünk, azaz folytattuk a közös élményszerzést: búvártankönyv, online lecke, majd az egész család: apa, anya, gyerekek mind a képernyő előtt. Izgalom, várakozás – együtt készülve egy újabb kalandra. Míg mindnyájan várva vártuk, hogy mi ad az új helyzet, bennem megjelent a feszültség is: szerettem volna, ha mindenki jól érzi magát, minden jól sikerül.
😰 Az első medencés alkalom – és a mélyütés
A vízbe lépve úgy éreztem, mintha belépnék egy másik világba. De ez a világ elsőre nem volt kedves hozzám:
- A maszk párásodott, a tüdőm furcsán szorított, a technika, amit magától értetődőnek hittem, most ellenem fordult.
- A gyerekek könnyedén úsztak, én pedig bénultam a mozdulatoktól. Mindegyikük mosolya az örömön túl, azért árnyékot is vetett rám: „ő csinálja, én meg…, még küzdök.”
- A legnagyobb súly mégsem a technikai nehézség volt – hanem a szégyenérzet: miközben mások játszi könnyedséggel fejlődnek, én szenvedek. És ez nem olyan egyszerű élmény, amit csak „vicces bénázásként” el lehet engedni.
🧠 Belső párbeszéd – önmegfigyelés
Kinéztem a víz alatti térből, és ott elkezdtem figyelni magam:
- Összehasonlítás: még nem tartok sehol, mások már készülnek a merülésre.
- Teljesítménykényszer: „Nem engedhetem meg magamnak, hogy rosszul csináljam.”
- Szégyen: „Mi van, ha nem is megy, ha mindenkinek rám kell várnia?”
Ekkor ráébredtem: nemcsak technikai akadály van, hanem olyan elvárás, amit én generálok saját magam felé.
És többet árt, mint bármilyen légzőkészülék hiánya.
💡 Első tanulság – a legbelsőbb felismerés
Ott, a víz alatt, megértettem valami fontosat: mindenki más tempóban tanul, de ez nem a képességeim végességét mutatja – hanem a saját egyedi tanulási görbémet.
A családom jól érezte magát, én pedig… elkezdtem megmutatni magam magamnak – egy küzdő, erősödő, tanuló ember arcát. Ez volt az első igazi találkozás a sebezhetőségemmel.
🌀 Záró kérdés
Érezted már úgy, hogy mindenki más könnyedén csinál valamit, te pedig küzdesz vele?
Írd le: amikor legutóbb egy „kicsi kudarc” is nagy vihart kavart benned? Hogyan értékelted át az élményt később?
📌 A következő részben a víz felszínéről újra mélyre merülünk – visszatérünk a nyílt vízhez, ahol a bizalom, a biztonság és a tanulás egyensúlya újra esélyt ad arra, hogy akár élvezet is lehessen. Tarts velem továbbra is!
Sport-Levelup – ICF-akkreditált Sport Mentál Coach Képzés
Indulás: Október 14, | Super Early Bird kedvezmény: július 20-ig!
Soós Judit MCC, a Sport-Levelup alapítója, sportpszichológus, MCC-coach, tréner, coaching szupervizor, coach-képző
Több mint 15 éve az a szenvedélyem, hogy embereket segítsek kibontakozni. Master szintű ICF-coachként már 7000+ órán át kísértem végig ügyfeleket az átalakulásuk útján. A sportpszichológiát is coachként végeztem el, mert ez a terület különösen közel áll a szívemhez. Tudtam, hogy ha igazán érteni és segíteni akarom a sportolókat és családjaikat, akkor nemcsak a coaching eszköztárát, hanem a sport mentális világát is mélyebben meg kell ismernem. 2024-ben coaching szupervizorrá is váltam, mert úgy éreztem, hogy tanítványaim fejlődését még mélyebb szinten tudom támogatni.
A Sport-Levelup létrehozásakor egy küldetés vezérelt: olyan egyedi képzési utak megalkotása, amelyekkel olyan szakembereket képzek, akik hosszú távon, innovatív módon tudják segíteni a sportolókat, edzőket, hogy mentálisan, személyre szabottan tudjuk támogatni a fejlődésüket.
Három versenysportoló gyermek édesanyjaként nap mint nap élem át, mit jelent a sportoló-szülőség. Ez a tapasztalat még inkább keresteti velem az utakat, hogy hogyan támogathatok más családokat abban, hogy gyermekeik sportban való kibontakozását a lehető legjobban segítsék.
